Na, ma is korán keltünk, és sajna megint esett az eső. 4-0 az eső javára. Ma már minibusszal mentünk a munkahelyünkre, ahol is találkoztunk Mesfin-nel, aki elvitt minket kocsival egy technikai középiskolába. Egy diák se volt ott. Csak munkások voltak, festették az épületet. Mondták, hogy az esős évszakban nincsen tanítás itt, úgyhogy senki nem jár be. Füvet is nyírtak, nem is egy ember. Vagy tíz. Nem azért, mert olyan nagy a kert, hanem azért mert nincsen fűnyíró, csak a saját kezük, meg egy kis sarló. Nehéz munka lehet, főként mivel guggolnod kell egész nap. A füvet egy Toyota jeeppel vitték el, nem is akárhogyan. Nagyon furán nézett ki, hogy a hátsó rész teljesen meg volt tömve fűvel. Nem tudom, hogy mit csinálnak vele, gondolom elviszik állatoknak. Az egyik tanteremben bemutatták nekünk, hogyan is működik az Injera sütő, vagyis hogy hogyan állítják elő. Elég kezdetleges technológia, de működik. Bemutattak még néhány tantermet, és hogy miken dolgoztak. Nagyon érdekes volt. Beszélgettünk a megújuló energiaforrásokról is, amiben azt kell hogy mondjam, Etiópia Európa, de mindenképpen Magyarország előtt van. Szinte minden energiaszükségletüket megújuló energiaforrásokból fedezik, persze nekik sokkal könnyebb, mivel sokkal kevesebb áramot használnak. Nyilván egy nagyobb Magyarországi városnak se lenne elegendő egy téli időszakban, amennyit ők előállítanak. De van egy csomó vízerőművük, szélerőművük, és geothermo is. A munka nem volt hosszú, kb. 2 óra. Utána visszamentünk, és a főnökkel lementünk Injerát enni, csakhogy az ízét is érezzük…mintha még nem kóstoltuk volna. Eddig minden nap ezt ettünk ebédre, tehát már az elejétől fogva tudtuk miről van szó, csak azt nem, hogyan állítják elő. De ma azt is láttuk, egy nő épp előttünk készítette el. Nagyon jól néz ki.
Ja, és kipróbáltuk az Eukaliptuszt is. Persze nem rágtuk órákon keresztül, csak megszagoltuk, és megízleltük. Nagyon finom illata van, tiszta menta. Amikor megfáznak, ezt szokták használni gőzöléshez, mint mi a kamillát. Ez jobb…
Amikor mentünk vissza az irodába, sokat beszélgettünk Mesfin-nel. Volt egy nagyon jó beszólása, amit kár lenne kihagyni: „Etiópia egy szabad ország…látjátok, az autópályán is az megy aki és ami akar". És ez tényleg így volt, szamarak, kutyák, kecskék, biciklisek, gyalogosok. Ez egy szabad ország, kivéve ha a politikával is foglalkozol…
Hát, és ami nem maradhat ki a napból, az a városnézés. Fél kettő körül befejeztük, és elsétáltunk a Fővárosi Önkormányzathoz, ami egy nagyon nagy épület, és fent van egy hegy oldalán. A Churchill avenue vezet fel oda, kétszer sok sáv, középen elválasztó, amit még most csinálnak a millenniumi ünnepség alkalmából. Nagyon vicces, a járdaszegélyt az út szélén öntik formába betonból, majd várják, hogy megszáradjon, majd ássák be. Itt minden építkezésnél az emberi munkaerő van többségben, gépeket alig használnak. Csak arra maximum, hogy kiássanak valamit. De amit fel tud emelni 2-3 ember, ahhoz itt nem kell gép.
A város nagy fejlődésen megy most keresztül, mindenhol építkezések, csatornázás, házépítés.
Voltunk még a központi bankban is, ami belülről valami csodálatos volt, főleg építésileg. Elképesztő. Egy kupola a teteje, de nem akármilyen, három- és négyszögek vannak kivágva belőle, ahol bejön a fény. Kb. úgy néz ki, mint amikor rajzolnak a gyerekek egy kört, és kiválasztanak négy pontot a köríven, és összekötözik őket különböző ívű vonalakkal. Nem tudom jobban elmondani. Általában ezt szokták utána kifesteni fekete-fehérnek, és teljesen bele lehet zavarodni a látványába. Ilyenkor a legrosszabb az, hogy nem lehet közintézményben fényképezni. Ezt látni kell :)
Visszafele megint minibuszoztunk, majd sétáltunk egy jót. Félúton felmentünk egy 12emeletes épület 10-ik emeletére, ahol megengedték, hogy kinézzünk az ablakokon. A kilátás nagyon jó volt, csináltunk is egy csomó fotót onnan fentről.
Egy nagyon jó dolog van abban, hogy fehérek vagyunk, az hogy szinte mindenhová beengednek. Így jutottunk be tegnap is az Afrikai Unió központjába, amit amúgy nem nagyon engednek meg senkinek sem.
No comments:
Post a Comment