De megtaláltuk, nem úgy kell elképzelni, mint az Orczy téri piacot, hanem mintha mennél a városban, és az egyik utcába betérve kis üzletek sorára bukkannál, árukat kipakolva az asztalokra, a házak bejáratai között. Tehát olyan ad-hoc jellegű. És mindezt több utcán keresztül. Egész nagy, de persze nem jártuk be az egészet. Sétálás közben, egyszer körbevett minket 5 férfi, méteres botokkal, fűcsomókkal a kezeikben, majd elkezdtek valamit énekelni, meg közben magasra ugrálni. Megtudtuk, hogy ez valami hagyományos táncuk, amit táncnak nem igazán lehet nevezni. Miközben mindezt csinálták, egy fűszálat nyomtak a kezünkbe, ami a gazdagságot, szeretetet jelképezi. Nagyon vicces volt, viszont egy idő után, amikor tovább akartunk menni, ők is jöttek velünk. Nem akartak továbbengedni. Vagyis engedtek, csak aztán jöttek utánunk. Mondanom se kell, hogy a kis előadásért cserébe pénzt kértek, adtunk a teljes társaságnak összesen 1 Birrt – ami kb. 20 forint, de még nem lett vége. Az egyik boltost megkérdeztük, hogy most mi van, miért nem mennek el, és mondta, hogy most éppen arról énekelnek, hogy „köszönjük szépen". Még öt percig, majd továbbmentek, és mi is. Ugyan nem találtunk semmi érdekeset a piacon vásárlás szempontjából, de tetszett. Talán a legérdekesebbek a könyvesboltok voltak. Úgy néz ki, hogy egy kicsi kuckó tele van könyvvel, de fektetve, és több ezer könyv egymáson, több stócban egymás mellett. Persze nem ABC sorrendben, és nem is típus szerint rendezve, csak úgy ahogy jön, éppen amilyen sorrendben szedték ki a dobozokból a használt könyveket. És az érdekes az egészben, hogy amikor megkérdeztem, hogy az XY könyv megvan-e neki, akkor gondolkozott egy ideig, majd mondta, hogy 3-mal odébb levő bódéban megtalálom. Átmentem oda, és neki tényleg megvolt. Hihetetlen, hogy még egymás könyveit is ismerik. És gondolhatjátok, hogy nem lehet könnyű megtalálni egy könyvet a több ezer között, olyan mint a tűt a szénakazalban. De ők hipp-hopp megtalálják. Valamikor nem is csak egy sorban vannak a könyvek, hanem több sorban egymás előtt!! Számomra teljesen átláthatatlan, de egyúttal nagyon érdekes.
Másnap a Mercatot néztük meg Stefannal, ami Afrika legnagyobb szabadtéri piaca. Itt nincsen elkerítve semmi, és nagyon sok utcából áll a piac. Egy teljes negyedet foglal el, ha csak egy irányba végig akarod sétálni, akkor több mint fél órát kell gyalogolnod egy irányba. Hát tényleg nem kicsi. A piac elején, ahol egy muszlin templom is van, azon a részen van a muszlin piac, majdnem mindent meg lehet venni a vallásról. Könyvek, CD-k, DVD videók, zenék, Karán – kicsi, közepes, nagy –, tehát mindent ami a valláshoz szükséges. Persze a templomba, ha nem vagy muszlin, nem mehetsz be, csak benézhetsz az ajtón. Ez azért eléggé zavart minket, mert szerettük volna megnézni, de hát az őr a kapuban kiküldött minket. Nem tudom, hogy az ember hogyan veheti fel egyáltalán ezt a vallást, ha még azt se engedik meg, hogy megismerkedjünk vele. Biztos nehéz bekerülni a közösségbe. Amikor pár utca után vége van ennek a résznek, kezdődik a cipős rész, meg az ágyas – ágyneműs, ágyszivacs, ágykeret, stb – majd jön a fémes rész, meg a művirágos. Ez a legszínesebb rész, és persze a legcsúnyább is szerintem. Több utcán keresztül csak művirágok, meg mű dekorációk. Tiszta giccs az egész!
És persze van a hagyományosnak mondható ruhás rész, ahol minden hamis márkát meg lehet találni, és a hamisított márkák hamisításait. Mi vagy 3-4 órát töltöttünk el itt, de még csak egy nagyon kis részét láttuk. Ha végig akarod nézni csak azokat amik téged érdekelnek, szerintem több napot vesz igénybe.
És ekkor még nem is beszéltem arról a részlegről, ahol a szuveníreket lehet megvenni. Ez is egy külön részlege. Igaz, nagyjából mindegyik boltban ugyanazokat lehet megvenni. Ha itt szeretnél vásárolni valamit, nagyon ügyesnek kell lenned, mert az árusok az egész Mercato területén kb. 2-3szoros árakat kérnek a fehérektől. Pofátlanul drága itt minden. Tehát ide nem vásárolni érdemes eljönni, hanem csak körülnézni, és megnézni Afrika legnagyobb piacát. Ha valamit mégis csak szeretnél megvenni, akkor a legjobb formádat kell hozni az alkudozásból, mert azt lehet. Viszont amikor úgy érzed, hogy „huhh, már majdnem a felére lealkudtam", még akkor is legalább másfél szeresét fizeted annak, amit máshol, akár egy normál boltban fizetnél. Persze a választék óriási. Van egy hangszeres rész is, ahol mindenféle hangszert a gitártól elkezdve a pianóig meg a szaxofonig mindent meg tudsz venni. Persze mondanom se kell, hogy fele kínai áru. A legviccesebb az volt, amikor egy szuvenírshopban néztünk valamit, ami érdekelt, de miután jobban megnéztük, a hátoldalán kisbetűvel rá volt írva, hogy „Made in China". Ennyit az etióp szuvenírekről. A kínai nagyvállalatok keze mindenhova elér. Ezek után már kétszer végiggondolom, hogy mekkora piac lehet ez a Kínai, ha még Etiópiában is meg lehet találni, mint szuvenírt.
Tehát ez egy nagyon nagy, és fárasztó séta volt.
--
Pics: picasaweb.google.com/madize/Ethiopia
No comments:
Post a Comment